Németh Beáta

Interjú a futóval, akinek barátja a távolság...

-Az elmúlt hetekben többször is edzettél velünk, tájfutókkal. A délutáni edzésünkre úgy érkeztél, hogy délelőtt már lenyomtál terepen 20 km-t?

-Először is nagyon örülök, hogy csatlakozhattam hozzátok, régóta terveztem kipróbálni a tájfutást.

Igen, eddig a délutáni edzésekre úgy érkeztem, hogy előtte az Írott-kőn futottam, mivel megpróbáltam összekötni az utazást az edzéstervemmel. Van egy kis női csoportunk keddenként reggel, akik fixen jönnek a hegyre, változó távokra. Mivel Bad Tatzmannsdorfban élek, ez egy jó kis kör autóval, ez nekem így nagyon jól jön ki, délután csatlakozni tudok hozzátok, múlt héten pedig még harmadszorra is cipőt húztam utánatok a szombathelyi Futóklub pályaedzésén.

-Honnan jön Nálad ez az óriási futókedv?

-Honnan jön? Jó kérdés! Ha így visszatekintek az évekre, pedig komolyabban csak 3 éve futok, minden évnek és időszaknak megvan a maga sajátossága. Eleinte az aszfalt és a baráti társaság vonzott, majd egy maratoni versenynek köszönhetően a terepet és a magányt választottam egy évig, majd most megint a jelenlegi helyzetnek köszönhetően, visszatértem a társaságba. Nincs két egyforma nap, ha futok és ezt szeretem. Átgondolom minden nap a terveimet, napi dolgaimat, van jól sikerült edzés, van kevésbé jól eső, látok néha ritka madarakat, történnek érdekes és kedves emberi kontaktok.

Még ha a halálomon is vagyok, van energia egy félmaratonra! 

-Mikor, hogyan kezdtél el futni?

-Édesapámnak köszönhetően családunkban fontos szerephez jutott a futás. Hosszú éveken keresztül indult versenyeken, maratonokon és rövidebb távokon is. 2008-tól közösen indultunk versenyeken, ő vett rá arra, hogy futni kezdjek. A mindennapi életem része lett, minden reggel futottam munka előtt. A versenyeken 5 km-es távokon indultam, nem is futottam hosszabbat ebben az időszakban. Versenyeim nagy része Ausztriához volt köthető, és ekkor kerültem be a szentgotthárdi Vossen Futóklubba. Nagyon sok kupát nyertem a korosztályomban. Munkám miatt azonban pár évre abba kellett hagynom a sportot, ezekben az esztendőkben nem futottam jóformán semmit sem. Ez után költöztünk ki Ausztriába, itt álltam neki újra a rövidebb távoknak, majd férjemnek és a túráknak köszönhetően jöttek a hosszabb távok is. Így, hogy közel vannak a hegyek hozzánk, a terepfutás is hamar szerepet kapott az életemben.

-Mi volt a legextrémebb futóélményed?

-Talán nincs is legextrémebb, minden versenynek és útnak megvan a maga története, a legemlékezetesebb pillanata.

A Lavaredo Ultra Trail (Dolomitok) 87 km-es távja 4100 m szintjével a kitartásról szólt, egyedül szerveztem a versenyt, egyedül érkeztem oda, magamra voltam utalva, bármi történjen. A szlovén SLO 100 Jakob 50 km-es távján elvert a jég és kőomlás volt, talán a legextrémebb körülménynek ezt mondanám. Két fatuskóba kapaszkodtam és életemben először a feladáson gondolkodtam, de sehol senki nem jött, így kénytelen voltam végig vinni. Azóta használok botot komolyabb helyeken.

Dél Zala Dombjai 300 km-es távját tavaly teljesítettem, 3 részletben 14 napon belül háromszor 100 km-t, ott a vadállatokkal-szarvasokkal volt sok testközeli élményem, na meg főleg amikor lőttek a vadászok az esti félhomályban, szedtem a lábaim,ahogy tudtam.

Irott-kőn a vaddisznó konda ,a Korinthosz 160km- én a nyári rettentő meleg végig a töltésen, első Piros 85, ahol már hallucinátam is, hát sorolhatnám, azt hiszem sokáig.

-Nőként, magányosan futva kerültél-e már kellemetlen helyzetbe?

-Én személy szerint egy városban jobban félek futás közben, mint a természetben. Ott is csak azért, mert több az esélye, hogy tényleg kellemetlen helyzetbe keveredek, főleg az emberek miatt. Pont emiatt a futásaim 90%-a terepen, hegyeken történik.

A botok eddig még jó szolgálatot tettek kutyatámadás ellen, mindet visszavertem, amiben eddig részem volt. Igazából félelemmel nem indultam el eddig egyetlen futásra sem, ennek köszönhetem, hogy nincs akadálya semminek, amit eltervezek.

-Mi a kedvenc tereped? Hol edzel a legszívesebben?

-Az Irott-kőre lassan 3 éve járok edzeni, egyedül fedeztem fel kezdetben az utakat, néha lefutottam közben meghirdetett teljesítménytúrákat is. Itt készültem fel a Piros 85-re. Ezen kívül a Hochwechselen, Hochschwabon, Schneebergen készültem az olasz, horvát, szlovén versenyekre, itt a sziklás terep nagy gyakorlatot adott a technikás részekre. Most télen is heti egyszer futok a Hochwechselen, a hóban futás kemény meló.

-Hogyan készülsz az igazán hosszú, mondjuk 100 km-es futásokra?

-Ezt röviden nehéz megválaszolni. Az első 100 km-t aszfalton 2019-ben Sárváron teljesítettem a 12 órás futáson, ez körözés egy 1 km-es pályán, itt fejben kellett ott lenni, erre igazán nem tudsz készülni, sok minden közbejöhet közben, erősnek kell lenned. Előtte sok 50-es távot futottam, leghosszabb 85 volt terepen. Ez évben meglett az első terep 100-is,(108km) a Vadlán-on, az nehezen ment, a frissítés miatt. Most a DZD 2020-ban jó lehetőség volt gyakorolni, egyszer, hogy a táv hosszúságával tisztában legyek fejben. A frissítésemet is fejlesztem mindig, de ezt sem tudod igazából pontosan eltervezni, ez ott dől el, aznap, hogy reagál a szervezeted. Most gyorsulás a tervem és a sok km -gyűjtés egyszer télen .Edzőm is van egy ideje Varga József személyében, aki segít a felkészülésemben.

-Futás közben mi jár a fejedben? Énekelsz, gondolkozol, tervezgetsz vagy csak bambulsz?

-Ez így sorban, pontosan, ahogy a kérdésben szerepel! Tervezést az elején azért letudom, néha meg is beszélem magammal, énekelni is szoktam, a legjobb gondolataim eddig futás közben születtek, itt csak tényleg magadra figyelsz. Szidom magam, ha nem visznek a lábaim vagy fogyóban van az energia. Talán még egy versenyen sem voltam, ahol ne néztem volna a tájat közben, főleg egy Dolomitokban ez vétek lenne. Pontosan ezért jobb teljesítményre is képes lennék, de ha nem kapcsolódnék ki, elveszteném egyszer a futás szeretetét. Nálam ez nem munka, pont ezért nehéz betartani az edzői utasításokat, főleg egy pályaedzésen, mondjuk egy résztávos edzésen.

-Mi segít legjobban a regenerációban?

-Fontos a megfelelő tápanyagokban gazdag táplálkozás, az edzések utáni visszatöltés. A kemény edzések és a versenyek után elegendő időt kell szánni a pihenésre, azt gondolom, hogy ez a legjobb módja a sérülések elkerülésének. Személy szerint nem követek egy éppen trendi táplálkozási irányvonalat, a szervezetem jelzéseire figyelek a legjobban. Szerencsés vagyok, gyorsan regenerálódom. Eddig megúsztam a sérüléseket, valószínűleg nagyrészt a korábbi sporttevékenységemnek és az odafigyelésemnek köszönhetően, másrészt viszont a minőségi sportfelszerelésemnek és ruházatomnak is fontos szerepe van. Ide kapcsolódik, hogy az egyik 2019-es szlovén versenyen egy kullancscsípés következtében Lyme-kóros lettem, az általa okozott problémákat is sikerült eddig jól kezelnem, néha erre is figyelnem kell,sajnos előjönnek problémák.

-Okoz-e nálad motivációs problémát, vagy mennyiben zökkent ki a járvány és az azzal összefüggő korlátozások?

-Motivációst nem is, viszont a versenyeim például 2020-ban mind elmaradtak. Áprilisban Madeira 115km-re készültem, majd Lavaredo 50 km-e és a svájci UTMB jött volna szépen sorban. Ezek voltak a fő célok. Ide sorsolással lehetett bekerülni, ezért gyűjtöttem pontokat (ITRA), áprilisban lefújtak mindent. Nekem nagy veszteségem volt. Munkahelyem is támogatott a háttérben. Így felborult a versenyterv, például Korinthoszon sem indultam volna sosem, ha ez nem történik meg. Most, hogy bezárt a munkahelyem is, futás nélkül nem is bírnám ki a helyzetet, hálás vagyok, hogy ez segít fejben kitartani. Az idei év sem néz ki pedig sajnos jobban, a nemzetközi versenyeket halasztották eddig áprilisig bezárólag.

-Mi az a következő verseny, amire készülsz?

-Madeira Ultra Trail 115 km 7100 m szintes terepversenyre, április vége, de kezdem elengedni.

A másik most a tiétek, a Virtuális Karankó 21 km-e.

-A futáson kívül mi az, ami kikapcsol?

-Tavalyi évben vettem egy országúti kerékpárt, ez most olyan keresztedzésként funkcionál.

Bejött mellé egy kis úszás is és most többet nyújtok és jógázok, hengerezek. Sokat túrázok, a hegyek a mindeneim. Olvasni is szeretek, na és sokat szervezkedni-tervezgetni. Van két csoport, akikkel az Írott-követ gyűrjük, valamint az Osztrák Terepfutó Szövetség tagjaként össze szeretném majd egyeztetni az egészet, hosszabb távon, ennek az útját egyengetem most, persze ha ez a Covid-helyzet engedné, gyorsabban menne a folyamat.

Sok sikert kívánunk terveidhez, Bea!